A 2015–2016-os migránsválság óta 2023-ban volt a legsúlyosabb a bevándorlási helyzet Európában, évek óta nem látott számú menekült és gazdasági bevándorló érkezett a földrészre. Eközben az izraeli–palesztin konfliktus újbóli erőteljes kiéleződése Európában is éreztette a hatását, ahol a jobbára muszlim vallású bevándorlók palesztinpárti és Izrael-ellenes jelszavakkal vonultak az utcákra, és több helyen is összecsaptak szélsőjobboldali ellentüntetőkkel. A bevándorlás fokozódása a bevándorlásellenes erőknek kedvezett: Európa-szerte törnek előre a radikális jobboldali pártok.
Súlyosbodó bevándorlási helyzet Európában
2015-ben és 2016-ban a migráció túlzás nélkül az európai sajtó vezető témája volt. A kontinensre rég nem látott mértékű bevándorló tömeg zúdult viszonylag rövid idő alatt, nagyrészt a 2011-es „arab tavasz” nyomán kitört polgárháborúk, elsősorban a szíriai polgárháború folyományaként. Jó ideig az úgynevezett „balkáni útvonal” volt a migráció fő iránya – a déli határkerítés megépítéséig Magyarország is az útvonalon volt –, de aztán az Európai Unió és Törökország között létrejött megállapodás nyomán a migrációs nyomás jelentősen visszaesett, habár teljesen soha nem szűnt meg.
Ezzel párhuzamosan a földközi-tengeri útvonal vált a vezető migrációs iránnyá, részben amiatt, hogy elsősorban Tunéziában és Líbiában megbuktak az addigi rezsimek, amelyek bár durva elnyomást építettek ki, keményen útját állták az országon keresztül haladó, délről északra tartó vándorlásnak is. A veszélyes tengeri útvonalon évente több százan vesztik életüket, de a jobb élet reményében útra kelők így is nagy számban értek partot elsősorban olasz területeken.
Bár a 2015-ös szintnél még nem tartunk,
2023-BAN VOLT A 10-ES ÉVEK KÖZEPE ÓTA A LEGERŐTELJESEBB AZ EURÓPÁBA TARTÓ MIGRÁCIÓ.
Idén egész Európában elérheti a menedékkérelmek száma az 1 milliót, ami a legmagasabb szám 2015–16 óta. Csak szeptemberben 108 ezer menedékkérelmet adtak be, ami közelít a 2015-ös számhoz. És ez nem tartalmazza azt a több mint 4 millió ukrán állampolgárt, aki a háború elől menekült el. Több országban is 15 éves csúcsra emelkedett a migráció, így Franciaországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában és Hollandiában.
A 17 és fél milliós Hollandiának a nettó migrációs egyenlege 223 ezer fő volt tavaly, ami két évtizede a legmagasabb érték. Tavaly 46 400 menedékkérelmet adtak be, ami egyharmados emelkedés a megelőző évhez képest, idénre pedig már 70 ezer menedékkérelemre számítanak. 2015-ben ez a szám 59 ezer volt. Nem véletlen, hogy Hollandiában néhány héttel ezelőtt egyértelmű győzelmet aratott a bevándorlásellenes Geert Wilders.
Az izraeli–palesztin konfliktus fokozta a feszültségeket
A muszlim vallású bevándorlók integrációs problémáira látványosan rávilágított az izraeli–palesztin konfliktus évtizedek óta legerőteljesebb kiújulása. A Hamász palesztin terrorszervezet október 7-i támadása, majd a Gáza elleni izraeli válaszcsapás nyomán
MUSZLIM BEVÁNDORLÓK TÖMEGEI VONULTAK FEL A NYUGAT-EURÓPAI NAGYVÁROSOK UTCÁIN, ÉS SOKSZOR ANTISZEMITA, IZRAEL-ELLENES JELSZAVAKAT HANGOZTATTAK.
Több országban is egyértelműen megnőtt az antiszemita indíttatású bűncselekmények és atrocitások száma.
A palesztinpárti tüntetőkkel szemben több helyen is szélsőjobboldali ellentüntetők vonultak fel, és összecsapások is kitörtek a két tábor között. A feszültség a politikai vezetésre is átterjedt, az Egyesült Királyságban Rishi Sunak miniszterelnök például azért menesztette Suella Braverman belügyminisztert, mert utóbbi azt írta, a londoni rendőrség sokkal megengedőbben bánt a palesztinpárti tüntetőkkel, mint a szélsőjobboldaliakkal.
Írország fővárosában, Dublinban november végén szabadultak el az indulatok, amikor egy algériai származású férfi késsel támadt rá egy kisiskolás csoportra. A súlyos incidens nyomán szélsőjobboldali tüntetők vonultak az utcákra, gyújtogatásba és rendbontásba kezdtek, majd összecsaptak a kivezényelt rendőrökkel.
A főleg muszlim vallású bevándorlók és a bevándorlásellenes erők közötti feszültség egyértelműen erősebbé vált a Hamász támadása óta szerte Nyugat-Európában. Az európai radikális jobboldal egyértelműen Izrael-párti politikát követ, és véget vetne a muszlim bevándorlók Európába áramlásának. A felmérések pedig azt mutatják, az európai lakosság egyre jobban szimpatizál ezekkel a migrációellenes nézetekkel.
Radikális jobboldali előretörés
Az elmúlt hónapokban számos nyugat- és észak-európai országban látványosan mutatkozott meg a radikális jobboldal előretörése. Németországban a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) stabilan tartja második helyét. Olaszországban Giorgia Meloni neofasiszta gyökerű, de az utóbbi években jelentősen mérséklődő pártja, az Olaszországi Testvérek őrzi első helyét a közvélemény-kutatásokban. Franciaországban a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés (RN) egyértelműen vezet a közvélemény-kutatásokban.
France, OpinionWay poll:
European Parliament election
RN-ID: 27% (-1)
Ensemble-RE: 19%
PS/PP-S&D: 10% (+1)
LR-EPP: 9% (+1)
EELV-G/EFA: 8%
Reconquête-NI: 8% (+1)
LFI-LEFT: 6% (-1)
DLF→ECR: 3% (+1)
PCF-LEFT: 3%
PRG/Con-*: 2% (-1)
LO-LEFT: 1% (1)
PA: 1%
AR-*: 0.5%
EAC-*: 0.5%… pic.twitter.com/kVWN9imQMF— Europe Elects (@EuropeElects) December 21, 2023
Hollandiában a novemberi választásokon egyértelmű győzelmet aratott az iszlámellenes kijelentéseiről ismert Geert Wilders Szabadságpártja. Ausztriában első helyen áll az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), a szociáldemokraták és a konzervatívok egyértelműen lemaradva követik. Svédországban a Svéd Demokraták kívülről támogatják a jobboldali kormányt, a felmérésekben a második helyen szerepelnek. Finnországban a Finnek párt az idei választásokat követően bekerült a kormányba, igaz, népszerűsége az utóbbi időben visszaesett.
Természetesen nem minden európai országban tör előre ilyen mértékben a radikális jobboldal. Lengyelországban a szélsőjobboldali Konföderáció a vártnál jóval gyengébb választási eredményt ért el októberben, az országot 8 évig vezető ultrakonzervatív Jog és Igazságosság (PiS) pedig első helye ellenére is elvesztette többségét, így a polgári liberális Donald Tusk kerülhetett hatalomra egy centrista koalíció élén. Spanyolországban szintén a várakozásoknál rosszabbul szerepelt a radikális jobboldali VOX, részben emiatt nem tudott jobboldali kormány alakulni, és maradt a hatalomban a szociáldemokrata Pedro Sánchez.
Az európai jobboldali radikális pártok jelenleg két nagyobb pártcsaládban tömörülnek az Európai Unión belül. A mérsékeltebb, az Oroszországgal szemben jellemzően kritikus vonalat az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselik – idetartozik például az Olaszországi Testvérek, a lengyel Jog és Igazságosság, a spanyol VOX, a Svéd Demokraták vagy a Finnek. A radikálisabb és általában Moszkva-barát pártok az Identitás és Demokrácia (ID) pártcsaládban működnek együtt, itt foglal helyet a francia Nemzeti Tömörülés, a Matteo Salvini-féle olasz Liga, a holland Szabadságpárt, a német AfD vagy az osztrák FPÖ.
Ahogy 2019-ben, úgy 2024-ben is az lesz az európai parlamenti választások egyik legfontosabb kérdése, hogy
MILYEN MÉRTÉKŰ ELŐRETÖRÉST TUDNAK ELÉRNI A RADIKÁLIS JOBBOLDALI PÁRTOK, HOGY FEL TUDJÁK-E BORÍTANI AZ EURÓPAI STATUS QUÓT,
amelyet jelenleg a néppártiak, a szociáldemokraták és a liberálisok centrista együttműködése jellemez. A radikális jobboldali pártok együttműködését azonban már csak az is nehezíti, hogy a vélt vagy valós nemzeti érdekek képviseletében épp ezek a pártok a legkevésbé kompromisszumkészek, hiszen mindegyikük meghatározó jellemzője a nacionalizmus és a nemzeti önérdek követése. Ebből pedig nehezen jön létre nemzetközi együttműködés.
Németország: előretörőben az AfD
Németország az Európai Unió legnépesebb országa és legnagyobb gazdasága, emellett a bevándorlók egyik fő európai célországa, különösen fontos tehát, milyen folyamatok zajlanak le ott. A 2015-ös menekültválság idején Németország fogadta be a legtöbb, elsősorban szíriai menekültet, és itt található az egyik legnagyobb muszlim közösség Európában, integrálásuk azonban nem tekinthető sikertörténetnek.
Jól mutatja ezt, hogy a Hamász Izrael elleni, október 7-i támadását követően Németországban is jelentősen megnövekedett az országban az antiszemita atrocitások és bűncselekmények száma, és mindennapossá váltak az olyan palesztinpárti tüntetések, amelyeken a főleg muszlim demonstrálók Izrael-ellenes és antiszemita szólamokat hangoztattak. Mindezt abban az országban, amely a holokausztban játszott történelmi felelőssége miatt Izrael egyik legszilárdabb támogatójának számít.
A folyamatok végül odáig jutottak, hogy Németország és egész Európa legnagyobb példányszámú napilapja, a Bild kiáltványt tett közzé, amelyben elsősorban a muszlim vallású bevándorlókat szólították fel a német életmód és szokások tiszteletben tartására. A kiáltvány széleskörű reakciókat váltott ki egész Németországban.
A migráció okozta problémák közepette nem váratlan, hogy a bevándorlásellenes, radikális jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párt előretört Németországban, bár népszerűség-növekedésének mértéke így is meglepő.
AZ AFD AZ ÉV KÖZBEN MÁR ÁTVETTE A MÁSODIK HELYET A PÁRTOK VERSENYÉBEN OLAF SCHOLZ KANCELLÁR PÁRTJÁTÓL, A SZOCIÁLDEMOKRATA SPD-TŐL,
a Forsa december 19-én publikált felmérése szerint jelenleg 23 százalékon áll, miközben az SPD 14 százalékra süllyedt. A jelenlegi kormánykoalíció második pártját, a Zöldeket 13 százalékra mérték, a liberális FDP pedig az 5 százalékos küszöbön táncol. A legnépszerűbb párt a CDU és a bajor CSU szövetsége 31 százalékkal.
Az AfD annak ellenére (vagy talán épp azért is) tör előre, hogy a többi párt „karanténban” tartja: minden helyi, tartományi és szövetségi szintű együttműködést kizárnak vele. A párt három tartományban – Szászország, Szász-Anhalt és Türingia – az úgynevezett „bizonyítottan jobboldali szélsőséges” kategóriába került, ami azt jelenti, hogy az alkotmányvédelmi hivatal (BfV) akár titkosszolgálati eszközökkel is megfigyelheti. Az AfD egyébként éppen a felsorolt, volt keletnémet tartományokban a legerősebb.
Markus Söder, a CSU elnöke, egyben bajor miniszterelnök nemrég amellett érvelt, hogy az AfD-t szövetségi szinten be kellene sorolni a „bizonyítottan jobboldali szélsőséges” kategóriába. A párt erősödésére utalva azt mondta, a Német Szövetségi Köztársaság még soha nem volt olyan nagy veszélyben, mint most. Ugyanakkor az AfD egy esetleges betiltása Söder szerint nem a kívánt eredményt hozná, inkább politikai téren kell vele harcolni.
Erre tesz kísérletet a CSU testvérpártja, a Bajorországon kívüli 15 tartományban jelen lévő CDU, amely decemberben bemutatta a párt új alapprogramjának tervezetét. Ebben hangsúlyos szerepet kap a bevándorlás korlátok közé szorítása, illetve felhívják a figyelmet egy német „irányadó kultúra” (Leitkultur) szükségességére, amely rögzítené a német életmód legfontosabb, mindenki által tiszteletben tartandó alapelveit. A CDU, Angela Merkel pártja nagy utat tett meg a volt kancellár híres 2015-ös kijelentésétől, amikor a Németországba beérkező nagyszámú menekült befogadása kapcsán azt mondta, „wir schaffen das”, azaz „meg tudjuk csinálni”, és szerte Európában ismertté vált a Willkommenskultur kifejezés.
A MOSTANI, MERKEL EGYKORI ELLENFELE, FRIEDRICH MERZ VEZETTE CDU CÉLJA, HOGY NÉMETORSZÁG VISSZASZEREZZE AZ ELLENŐRZÉST A BEVÁNDORLÁS FELETT, HOGY ELDÖNTHESSE, HÁNYAN ÉS KIK MEHETNEK BE AZ ORSZÁGBA.
Terveik között szerepel, hogy az Európába érkező migránsokat „biztonságos harmadik országokba” helyeznék át, ahol a menedékkérvényüket elbírálnák. Az Európai Unión belül létrehoznák azon országok koalícióját, amelyek hajlandók menekültek befogadására, és amelyek megállapodnának a befogadható menekültek egy éves számában, majd e menekülteket elosztanák egymás között.
A CDU által bevezetni szándékozott „irányadó kultúra” tartalmazná az emberi jogokat, a jogállamiságot, vagy éppen Izrael létezésének elismerését. Német állampolgárságot csak azok kaphatnának, akik elfogadják ezt az „irányadó kultúrát”. Emellett minden német állampolgárságú gyermeknek 4 éves korában egységes és kötelező nyelvvizsgát kellene tennie német nyelvből. A párt terve nyilvánvalóan válasz azokra a problémákra, amelyek az izraeli–palesztin konfliktus nyomán most talán minden eddiginél élesebben jelentkeznek Németországban, és hasonlít a Bild említett kiáltványában hangoztatott alapelvekre, amelyeket a lap szerint minden Németországban élő embernek be kell tartani.
Kérdés azonban, hogyan lehetne jogilag is kötelező ereje egy ilyen „irányadó kultúrára” történő eskütételnek, vagy hogyan és miként szankcionálnák azokat, akik megszegik ezeket az alapelveket, például nyilvánosan kétségbe vonják Izrael létezéshez való jogát.
Címlapkép: az AfD szimpatiánsai tüntetnek Berlinben 2023. október 3-án. Nicholas Muller/SOPA Images/LightRocket via Getty Images
