Rich Does független videós tartalomkészítő és politikai kommentátor, aki elsősorban geopolitikai, társadalmi és hatalmi összefüggéseket boncolgat saját csatornáján. Elemzései gyakran a hivatalos narratívák mögötti erőterekre irányulnak, és nem riad vissza a kényes vagy vitatott kérdésektől sem.
Barbara Boyd amerikai politikai elemző, publicista és a Prometheian Action vezető alakja, aki régóta foglalkozik globális pénzügyi, hírszerzési és szuverenitási kérdésekkel. Megközelítése rendszerkritikus, történeti és hatalmi összefüggésekben gondolkodik, és kifejezetten a háttérstruktúrák működésére összpontosít.
A következő beszélgetés szabad fordításban készült, olvasmányosított átirat. Ugyanazt a kérdéskört járja körül, amely jelenleg a magyar közéletet is felkavarja: miként győzhetett kétharmaddal Magyar Péter egy olyan párt élén, amelynek alig van valódi szervezeti háttere, kevesebb tagja van, mint amennyi parlamenti széket szerzett, mindössze két éve létezik, és lényegében a semmiből lépett elő. A felvetések sokakat meghökkenthetnek – de a logikai keret, amelybe illeszkednek megkerülhetetlen.
Rich Does: Úgy tűnik, Trump csapdát állított a globalistáknak. Erről lesz szó ebben a videóban. Szia, Barbara.
Barbara Boyd: Barbara Boyd vagyok, a Prometheian Actiontől.
Rich Does: Köszönöm, hogy vállaltad ezt a beszélgetést.
Barbara Boyd: Köszönöm, Rich. Mindig örülök, ha itt lehetek.
Rich Does: Kezdjük is ezzel a poszttal, mert részben választ ad arra, ami nekem is furcsa volt Orbán gyors vereségelismerésében, főleg úgy, hogy akkor még csak a szavazatok nagyjából 40 százalékát számolták össze.
Ez a poszt Silana Trotter Officialtól származik, és ezt írja: „A szerb hírszerzési forrásokból származó információk szerint” – tehát ő azt állítja, hogy szerb hírszerzési forrásokra támaszkodik – „Orbán vereségének valódi célja az, hogy ő lehessen az a trójai faló, akit Donald Trump az Európai Unió szívébe akar bejuttatni.
Az amerikai elnök azt szeretné, hogy Orbán legyen az Európai Bizottság következő elnöki posztjának várományosa. A tisztséget jelenleg Ursula von der Leyen tölti be, aki egyre törékenyebb többség élén áll, és már egy bizalmatlansági indítványt is túlélt, ami az uniós intézményrendszeren belüli mély töréseket jelzi.
Trumpnak több eszköze is van von der Leyen hiteltelenítésére, és ezek közül az egyik legsúlyosabbnak a Pfizer-ügy látszik. Ursula – amellett, hogy több, Albert Bourlával, a Pfizer vezérigazgatójával váltott SMS-t törölt – állítólag részesült egy 760 millió dolláros kenőpénzből is, amelyet jutaléknak álcázva fizettek ki a gyógyszercég részéről a férjének, aki egy Pfizerhez kötődő vállalatnál dolgozott.
Ez valószínűleg az európai történelem legnagyobb vesztegetési ügye. De ez nem az egyetlen fegyver Trump és Orbán kezében, mert Orbán összeállított egy terjedelmes dossziét Ursula von der Leyent érintő súlyos pénzügyi szabálytalanságokról, és tavaly augusztusban be is mutatta azt az Európai Parlamentnek, amely nem tett semmit, a sajtó pedig nem számolt be róla.
Különösen arra az alapra összpontosított, amely 392 milliárd eurót tett ki, és amelyből pénz jutott von der Leyen korábbi egyetemére is, ahol a kilencvenes években epidemiológiát tanított.
Orbán szerint von der Leyen közpénzek elsikkasztásában bűnös.
Ugyanez a dinamika jelent meg a Next Generation EU program finanszírozásánál is. Ötmilliárd euró különböző német tanácsadó cégekhez került, amelyek az Európai Bizottság elnökéhez köthetők. És ott vannak még a hírhedt PNRR-hez hasonló hitelek is, amelyeket szellemprojektekre, fantomszerződésekre osztottak szét.”
Fantomszerződés. Barbara, tessék, itt van egymilliárd euró, ne csinálj vele semmit, csak állíts ki egy számlát arról, mintha csináltál volna valamit. Pontosan erről beszélünk, nem?
És még ezt írja: „A Brüsszelben uralkodó eufória könnyen zavarodottságba fordulhat, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy Budapesten valójában semmi sem változott, miközben Orbán immár szabadon pályázhat az Európai Bizottság elnöki posztjára. Dmitrijev, Putyin közeli tanácsadója úgy tűnik, megértette ezt, amikor a választási eredményekről azt mondta, hogy ezek az eredmények csak felgyorsítják a törékeny és elszigetelt Európai Unió bukását.”
Nos, Barbara, te mit gondolsz erről?
Barbara Boyd: Nagyon, nagyon érdekes történet. Hogy igaz-e vagy sem, azt nem tudom, de ötletként kiváló, az biztos.
Az ember csak remélni tudja, hogy valóban ilyesmi készül, mert tulajdonképpen pontosan ezt látjuk abban, amit sokan demokráciának neveznek. Barack Obama volt amerikai elnök például egyenesen úgy ünnepelte ezt, mint a demokrácia győzelmét. Na most, ugyan már. Miről beszélünk? Ahogy te mondanád: ugyan már.
Hiszen Ukrajna felrobbantotta azokat a vezetékeket, amelyek Magyarország földgázellátását biztosították. A COVID utáni helyreállítási alapok, amelyekre az országnak tényleg szüksége lett volna a működéshez, eltűntek, az Európai Unió pedig addig tartotta vissza őket, amíg Orbán nem változtatott volna bizonyos szuverenitási kérdésekben képviselt álláspontján.
Az egész kampány idején NGO-k árasztották el az országot, és pontosan azt csinálták, amit az NGO-k egy rezsimváltó választási művelet során szoktak. Az EU pedig azt követelte Magyarországtól, hogy hatályon kívül helyezze a külföldi ügynökökre vonatkozó törvényét.
Magyarországnak ugyanis volt egy törvénye, amely előírta, hogy az NGO-knak regisztrálniuk kell a kormánynál. Ezek a nem kormányzati szervezetek valójában gyakran a hírszerző közösség fedőszervei, amelyeken keresztül választásokat manipulálnak, különféle csoportokat hoznak létre, külső támogatást juttatnak nekik, és gyakorlatilag olyan nehezen beazonosítható ügynökökként működtetik őket, akik a háttérből befolyásolnak mindent.
George Soros Nyílt Társadalom Alapítványa az egyik legismertebb példa erre. Egyrészt pénzt ad, másrészt pénzt kap például az USAID-től és más hírszerzéshez kötődő forrásokból, hogy humanitáriusnak vagy jótékonynak nevezett műveleteket vigyen. De az egésznek valójában az a lényege, hogy bejussanak egy társadalomba, beépüljenek, és feltérképezzék, hogyan lehet egy célországban rezsimváltó műveletet végrehajtani.
Orbán ezt már régen felismerte, ezért rúgta ki Sorost az országból 2018-ban.
Rich Does: Ez nagy ügy volt, mert Soros európai műveletei akkor még kifejezetten jelentősek voltak, és éppen Magyarországon összpontosultak. Ráadásul Soros maga is magyar, igaz?
Barbara Boyd: Így van.
Rich Does: Tehát nyilván rengeteg kapcsolata volt. Gondolom, kiterjedt hálózata lehetett.
Barbara Boyd: Igen, és itt jön egy különösen érdekes történet. Soros megalapította Magyarországon a Central European Universityt.
Rich Does: Igen, persze.
Barbara Boyd: Eredetileg arra szolgált, hogy szellemi frontként működjön: összegyűjtse mindazokat az értelmiségieket, akik valamilyen módon a szovjet vagy orosz világhoz kötődtek, és aztán őket fordítsa Oroszország és a szovjet örökség ellen.
Ez kapcsolódik ahhoz, ami az Egyesült Államokban a CIA fénykorában működött, a Congress for Cultural Freedom nevű szervezethez a hidegháború idején. Ebben költők, írók, művészek, értelmiségiek egész tömege vett részt, és a CIA-val együttműködve „kultúrát gyártottak”.
A modern művészet például nagy részben azért kapott ilyen hangsúlyt, hogy demonstrálják: az Egyesült Államokban a művészek szabadok, azt csinálnak, amit akarnak, míg a Szovjetunióban minden cenzúrázott és irányított.
Rich Does: Istenem.
Barbara Boyd: Amit létrehoztak, szerintem rettenetes szemét volt.
Rich Does: Igen.
Barbara Boyd: De ez egy tudatos művelet volt. A cél az volt, hogy a Szovjetunió felé azt üzenjék: nálunk a művészek szabadok, nálatok pedig minden totalitárius ellenőrzés alatt áll.
Rich Does: Jézusom. Bocsáss meg, Barbara, de ezt muszáj kimondanom. Semmi sem szent? Miért nem tudják békén hagyni a művészetet? Miért nem lehet szépet létrehozni ahelyett a szemét helyett? Komolyan mondom, lassan az az érzésem, hogy az élet minden egyes területét beszennyezték ezek az alakok.
Barbara Boyd: Ebben igazad van. És ez nem állt meg itt. A Frankfurti Iskola – Herbert Marcuse, Theodor Adorno és a többiek – szintén része volt ennek a műveletnek. Zene is volt benne, rock and roll is.
Vegyük például a rock and rollt. Az atonális zenéről azt állították, hogy hozzájárul a tömegek butításához, mert ez a folyamatos, monoton ütés – bum-bum-bum-bum – nem dallamos, nem szép, hanem inkább dörzsöli, ingerli az idegrendszert. Ezek az emberek szörnyetegek voltak, és szándékosan próbálták manipulálni az agyat a zenén keresztül. A klasszikus zene ezzel szemben felemeli a lelket, és a szépre irányítja a figyelmet. Az a másik zenei világ tudatos céllal készült.
Erről rengeteget lehet olvasni. A hírmédiát is irányították, a kulturális teret is, a Frankfurti Iskolán és a Congress for Cultural Freedom hálózatán keresztül. Könyvek szólnak róla, az ember utána tud nézni.
És ez nem csak amerikai ügy volt. A britek is mélyen benne voltak. Emellett volt egy egész európai oldala is az egésznek, ahol európai értelmiségiek dolgoztak ugyanezen. Amikor pedig mindez lelepleződött a hatvanas és hetvenes években, Soros szó szerint felvásárolta a Congress for Cultural Freedom köreihez tartozó értelmiségieket, és elhelyezte őket a Central European Universityn, hogy az oroszok és minden nemzeti szuverenitásban gondolkodó erő ellen használja fel őket az „open society” nevében.
Nyílt határok, nyílt társadalom, csinálj, amit akarsz – és ha egy egész kultúrát ebbe az irányba tolsz, drogozz, szedj szét mindent, számolj fel minden rendet, akkor azt a kultúrát nagyon könnyű lesz irányítani, mert közben az értelmiséget – vagyis azokat, akiknek vezetővé kellene válniuk – morálisan és szellemileg korrumpálod. Ez az egyik oka annak, hogy Orbán annyira bosszantotta őket. A másik pedig az, hogy ellenezte az ukrajnai háborút, és valódi szuverén nemzetállamot akart Magyarországon.
Ezért furcsállják sokan, hogy JD Vance miért ment el ilyen nyíltan kampányolni Magyarországra, amikor látszólag egyértelmű volt, hogy Orbán veszíteni fog. Én viszont éppen ezért találtam érdekesnek azt az X-posztot, amit az előbb felolvastál. Mert JD Vance Magyarországon azt mondta – és erről a holnapi videómban is beszélek majd –, hogy engem azért támadnak, mert idejöttem, és azt mondják, beavatkozom a választásba. Na de mi a valódi külföldi beavatkozás? Az, amikor NGO-k lepik el az országot, külföldi pénz ömlik be hozzájuk, és az egész egyetlen ember megbuktatására irányul.
Aztán tönkreteszed az ország gazdaságát. Elveszed a COVID-segélyeket, amelyekre a lakosságnak a járvány utáni sokkban égető szüksége lenne. Visszatartod a pénzt, mert zsarolni akarod a vezetőt. Von der Leyen azt akarta, hogy Orbán változtasson Ukrajnával kapcsolatos álláspontján, és adja fel a nyílt határok elleni politikáját. Közben felrobbantják az energiaszállító vezetékeket, majd cinikusan közlik, hogy lám, azért veszített, mert rossz a gazdaság.
Ezért mondom, hogy az a bizonyos poszt nagyon érdekes. Mert aligha arról van szó, hogy Trump JD Vance-t egyszerűen csak azért küldte oda, hogy lelkesítse a választókat. Orbán annyira le volt maradva a felmérésekben, hogy itt nyilván valami más is zajlik a háttérben, csak egyelőre nem látjuk teljesen, mi.
Rich Does: Igen. Engem is meglepett az egész. Mondjuk a közvélemény-kutatásokat nem követtem, és nem is hittem nekik. Arra gondoltam, hogy az is lehet a terv része, hogy folyamatosan azt sulykolják: Orbán veszíteni fog, Orbán veszíteni fog, Orbán veszíteni fog, aztán ha mégis nyer, rögtön lehet mondani, hogy elcsalták a választást, és indulhat a színes forradalom. Szóval én inkább egy ilyen forgatókönyvre gyanakodtam.
Barbara Boyd: De erre az esetre is készültek. Magyarán arra, hogy ha Orbán győz, akkor az utcára viszik az embereket, és megpróbálnak egy valódi puccsot összehozni, ahogy a Majdannál történt Ukrajnában.
Rich Does: Igen. Mert az egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a magyarok azért szavazzanak, hogy az országuk ugyanarra az útra lépjen, mint Írország, Németország vagy Franciaország, hogy a szomszédban zajló ukrajnai háború még jobban kiterjedjen rájuk, és hogy megnyissák a határaikat szinte bárki előtt a világ minden tájáról. Ez nem tűnik reálisnak.
Barbara Boyd: Igen, de nem is ez történt. Az a jelölt, aki Orbán ellen indult és végül győzött, bevándorlásügyben Orbántól jobbra helyezkedett el. Teljesen nyíltan ellenzi a nyílt határokat. Én inkább azon tűnődöm, hogy Orbán talán nem űzött ki elég embert Magyarországról. Mert ha azt nézem, mennyire örül ennek az eredménynek az Európai Unió, George Soros és Alexander Soros, akkor felmerül bennem: nem lesz-e ez az ember olyan, mint Carney, aki egy csomó mindent megígért, aztán pontosan az ellenkezőjét kezdte el csinálni, és végül a globalista forgatókönyvet hajtotta végre.
Barbara Boyd: Ez teljesen lehetséges. Mostanra tele vagyunk műjelöltekkel. Nálunk Virginiában is van ilyen. Az új kormányzó mérsékelt anti-Trump jelöltként indult, nagyjából azzal, hogy „nem vagyok progresszív”, most meg sorra írja alá a fegyvertartást korlátozó törvényeket, visszahozza a szénadót, és mindenféle őrültséget csinál. Lehet, hogy lassan el kell költöznöm az államból, annyira drága lesz itt az élet.
Rich Does: Döbbenetes.
Barbara Boyd: Pedig pontosan ez a minta. Hamis jelöltség, hamis kampány, aztán nevetnek az ember arcába. A népszerűsége közben összeomlik, mert mindenki rájön, hogy becsapták őket a választáskor.
Rich Does: Értem. És szerinted akkor ez hogyan hat majd Magyarországra, az Európai Unió egészére, illetve Szlovákiára?
Barbara Boyd: Szlovákia szerintem kitart a saját iránya mellett. Nem gondolom, hogy bárki most kiugrana. Úgy vélem, az elnöknek van egy terve Putyinnal arra, hogy amint a Közel-Keleten rendeződik a helyzet, lezárják az ukrán kérdést. Jelenleg az EU minden lépését ez hajtja.
És ha már a te posztodról beszélünk, nálunk az Egyesült Államokban is nagyon hasonló a helyzet. A szociális programokat átszövő csalás óriási méretű, különösen Minnesota, Kalifornia és más államok esetében. JD most azt a feladatot kapta az elnöktől, hogy menjen rá erre a csalási hálózatra. Sokak szerint ez a Demokrata Párt egyik fő pénzforrása.
Magyarán hatalmas visszaosztások zajlanak az olyan ellátási rendszerek körül, mint a Social Security, a Medicare vagy a Medicaid. Elképesztő mennyiségű a visszaélés. Csak Los Angeles megyében például mintegy négyszáz hamis hospice-szolgáltató működött. El tudod ezt képzelni? Hospice-ok.
Rich Does: Jézusom. Hamis hospice-szolgáltatók?
Barbara Boyd: Egyetlen megyében.
Rich Does: Hihetetlen.
Barbara Boyd: És amikor az ember belemegy ezekbe az ügyekbe, akkor kezdi megérteni, hogyan lehet az ilyen médiatörténeteket megfordítani. Ezért tartom nagyon érdekesnek azt, amit von der Leyen korrupciójáról mondtál, mert tökéletesen illik ebbe a mintázatba. Nem az Epstein-kategória ez, hanem inkább a Hillary Clinton-féle iskola, ha úgy tetszik.
Rich Does: Pontosan – a globalista kategória.
Barbara Boyd: Igen. Ez a Barack Obama-féle osztály működésmódja is. Hogyan csinálnak pénzt ezek az emberek? Többnyire pontosan úgy, ahogy az elején mondtad: kiállítasz egy számlát valamiért, amit valójában soha nem végeztél el, és aztán kifizetik.
Rich Does: Igen.
Barbara Boyd: A csalás mértéke óriási volt. Kaliforniában például milliomosok is kaptak állami támogatást, egyszerűen azért, mert az egész program hamis alapokra épült. De ez most már az államadósság hatalmas részét teszi ki.
Rich Does: Igen. Ez egyébként az Egyesült Királyságban is megtörtént, és valószínűleg más országokban is. Közben említetted a Közel-Keletet is. Szerinted mi fog történni az Irán – Izrael – Egyesült Államok háromszögben?
Barbara Boyd: Először is érdemes távolabbról rátekinteni a helyzetre. Az első tűzszünetet olyan országok közreműködésével hozták össze, amelyek mind részt vesznek az elnök közel-keleti békefolyamatában. Azok a tárgyalók ültették tárgyalóasztalhoz Iránt. Kína is komoly szerepet játszott ebben, és szoros kapcsolatban áll a békefolyamat résztvevőivel. A jelenlegi hírek szerint negyvennyolc órán belül újabb béketárgyalások kezdődhetnek, valószínűleg ismét Iszlámábádban. Most ez van napirenden.
Az elnök ma reggel azt mondta: az irániak felhívtak minket, és meg akarnak állapodni. Vagyis most intenzív diplomácia zajlik, hogy még a tűzszünet lejárta előtt sikerüljön valamit összehozni. Én őszintén hiszem, hogy ez sikerülni fog. Mert 1979 óta először történt meg, hogy az Egyesült Államok nem közvetítőkön keresztül, hanem közvetlenül, az alelnök szintjén tárgyalt az iráni parlament elnökével és a külügyminiszterrel. Nekem úgy tűnt, hogy JD ott azt érzékelte: nagyon közel vannak a megállapodáshoz, csak a másik félnek még nincs végső felhatalmazása. A legnagyobb akadály az lehet, hogy meddig kellene lemondaniuk a dúsításról.
Úgy tudom, és el is hiszem, hogy rengeteg ösztönző ajánlat van az asztalon. Hagyják abba a nukleáris ambíciókat. Csatlakozzanak az Abraham Accords rendszeréhez. Álljanak rá inkább a Közel-Kelet fejlesztésére, ne a térség örök konfliktuszónává tételére. Vagyis bőven vannak „édesítők” ahhoz, hogy letegyenek az atomfegyverről. Lényegében erről szól az egész.
Sokan helytelenül maradtak távol ettől, mert ha megnézed Irán közel-keleti fellépését, és azt a hozzáállást, hogy Izrael létezését eleve elutasítják, hogy örök háborús állapotot hirdetnek ellene, akkor látod, hogy ez önmagában nem egy kezelhető helyzet.
A valódi probléma az, hogy Izraelnek van atomfegyvere. Ha Iránnak is lesz, akkor az egész térség könnyen az emberiségre is veszélyes nukleáris katasztrófává válhat, egyszerűen azért, mert az egész helyzet eleve szélsőségesen instabil.
Ezért gondolom, hogy végül rendeződni fog. Szinte „elsiklunk” a béke felé, ha úgy tetszik. És szerintem ez nagyon gyorsan bekövetkezhet, akár a következő két hétben.
Rich Does: Rendben. Nekem Izrael a fő aggodalmam. Úgy látom, Izraelnek, és különösen Netanjahunak, semmi érdeke nincs a békében. Le akarja győzni és meg akarja semmisíteni a Hamászt, a Hezbollahot, és a legnagyobb ellenségként Iránt. De mindhárom fronton kudarcot vall. Mi motiválná arra, hogy békét akarjon?
Barbara Boyd: Szerintem itt kihagysz egy fontos dinamikát. Netanjahu az én szememben nem különbözik alapvetően sem a Hezbollah, sem az Iráni Forradalmi Gárda más állandó háborús szereplőitől. A térség úgy van berendezve, hogy folyamatos vallási háború termelődjön újra.
Persze, Izraelnek nyilván vissza kell majd húzódnia bizonyos pontokon, különösen Gázában és a Nyugati Parton. De ezt nem lehet egyszerűen úgy elérni, hogy Izrael és az IRGC leül egymással tárgyalni. Abból semmi nem lesz.
Rich Does: Rubio azért próbálkozik ezzel, ha jól értem.
Barbara Boyd: Amit mondani akarok, az az, hogy ebben a dinamikában a Muszlim Testvériség ugyanúgy probléma, mint Netanjahu.
Rich Does: Mindkettő probléma, ebben egyetértek. Nem választani akarok közülük. Csak attól tartok, hogy Izrael különösen kiszámíthatatlan tényező, és miközben Trump minden nyomást Iránra, az IRGC-re, és közvetve a Hamászra meg a Hezbollahra helyez, Izrael mintha továbbra is szabadon tehetné azt, amit akar, és bármikor újabb háborút gerjeszthetne.
Barbara Boyd: Izrael most azt akarja elérni, hogy megszűnjön a Libanon felől érkező fenyegetés, amely gyakorlatilag élhetetlenné tesz bizonyos térségeket. Ez a Hezbollah elleni fellépés lényege.
És igen, egyetértek – Netanjahu kiszámíthatatlan. De nem csak ő az. Az izraeli társadalom egésze rendkívül feszült. Sokan teljesen kiborultak a tűzszünet gondolatától, mert rettegnek. Nem lehet úgy azt mondani, hogy rendben, itt a tűzszünet, miközben nap mint nap rakéták és bombák hullanak rád. Ennek óriási pszichológiai hatása van, ezt te is jól tudod a szociális munkából. Ez tehát rendkívül ingatag helyzet.
Ha valaki leköpi az embert, megöli a családját – és ez mindkét oldalon megtörtént, izraeli és palesztin oldalon egyaránt –, akkor nagyon nehéz megmondani, merre fordul tovább az egész.
Rich Does: Fordítsd oda a másik orcádat.
Barbara Boyd: Erre valószínűleg nem sok esély van – hacsak kívülről nem sikerül valamit rájuk kényszeríteni. Ezért gondolom, hogy végső soron azoknak az országoknak kell itt főszerepet játszaniuk, amelyek valóban nagyhatalmak – Kína, India, Oroszország és az Egyesült Államok. Trump is inkább ide akarja összpontosítani a nyomásgyakorlást.
Ha megnézed, ki szenved most az energiaárak miatt – India. Kína egyelőre kevésbé, mert nagy tartalékai vannak, és Oroszország ellátja. Oroszország viszont rengeteget nyer a magas energiaárakon. Könnyen lehet, hogy Európa annyira belefullad ebbe az egészbe, hogy végül fenntarthatatlanná válik számára az orosz olaj és gáz elleni szankciós politika.
Ezért mondjuk folyamatosan, hogy Trump az egész rendszert újrahuzalozza. És ebben az új struktúrában Izrael és Irán is azt fogja érzékelni, hogy a korábbi szabadságuk eltűnt – kénytelenek lesznek alkalmazkodni.
Ha a befektetési áramlásokat nézed, és azt a reményt, amit Izrael az Abraham Accords-ban lát, akkor világos, hogy a jövőjüket ott látják. Egy olyan együttműködésben a Perzsa-öböl országaival és Szaúd-Arábiával, amely már nem a rombolásról, hanem az egész térség közös fejlesztéséről szól. Szerintem ez az izraeli társadalom többsége számára vonzó lehetőség.
Csakhogy ha közben állandó bombázás, hadi propaganda és folyamatos háborús pszichózis alatt tartod a társadalmat, akkor az mindent elhomályosít. Így Netanjahu a saját kormányán belül is nagyon kényes helyzetbe kerül.
És ha az igazság egyszer kijönne arról, hogy Izrael milyen szerepet játszott mindebben, hogy lényegében azért segítettek megtörni egy szuverén, világi palesztin mozgalmat, mert a brit stratégia mindig is az volt, hogy állandó vallási háborút tartsanak fenn – akkor sok minden más fényt kapna. A Hamász a Muszlim Testvériség izraeli ága. Gondolj csak bele a történelmi háttérbe. Tudod, ki volt a jeruzsálemi főmufti az arab oldalon? Hitler támogatója volt a második világháború idején. Most képzeld el, milyen képet hív elő ez egy zsidó ember fejében.
Éppen ezért ki kell lépni ezekből a bináris választásokból, ahogy Susan Kokinda is mondja. És szerintem igaza van. Nem arról kell dönteni, hogy Izraelt szeretem-e jobban vagy Iránt. Ugyan már, micsoda választás ez. A valódi kérdés az, hogy akarok-e jövőt ennek a térségnek. És hogyan lehet az embereket elmozdítani a teljes pesszimizmusból valami reménykeltőbb irányba. Te is tudod, mint szociális munkás, mekkora különbség van egy optimista ember és egy állandó depresszív, pesszimista kultúra között. Pedig ma éppen ez utóbbiban élünk.
Rich Does: Igen. Mark Atwooddal készítettem néhány videót, és remélem, hamarosan újra beszélünk. Írországban él, és az egyik legutóbbi videójában azt mondta, hogy ő optimista. Sokan erre azt mondják, hogy ez csak hopium. Ő viszont úgy fogalmazott: a kimenetel ugyanaz lesz, csak addig is jobb érzés optimistán élni, mint pesszimistán. És ebben van valami. Az optimista emberek általában boldogabbak. Úgyis mind meghalunk – addig legalább élvezzük az életet. És ami mindannyiunk közös vágya a halálig tartó időben, az a béke.
És szeretném emlékeztetni a nézőket arra is, hogy ha az Egyesült Királyságban élnek – vagyis Skóciában, Angliában, Észak-Írországban vagy Walesben –, akkor a NoTaxForWar.com vagy az UpInArms.uk oldalon tájékozódhatnak arról, hogyan tarthatják vissza törvényesen, jogszerűen és békésen az adójukat tiltakozásként a Starmer-kormány politikájával szemben.
