Tizenegy éven át szolgált a brit rendőrségnél. Egy átlagos angol férfi, akinek családtörténete egészen a hastingsi csatáig nyúlik vissza – ősei még Hódító Vilmos ellen harcoltak. Az élet azonban más irányt vett: beleszeretett egy orosz nőbe, Szentpétervárra költözött, és ma a Zenitnél, Oroszország egyik legnagyobb futballklubjánál dolgozik.
Ez önmagában még csak egy különös élettörténet lenne. Ami igazán megdöbbentő, az ezután következik.
Ettől az embertől – egy született angoltól, egy volt rendőrtől – a brit állam egyszerűen megvonta az állampolgárságát. Egy tollvonással. A döntést bevándorló hátterű belügyminiszter hozta meg – Shabana Mahmud.
Ha valaki néhány évvel ezelőtt ezt a történetet elmeséli, sokan legyintettek volna rá. Ma azonban ez nem fikció, hanem valóság. És talán pontos lenyomata annak, milyen irányba sodródik Nagy-Britannia.
Mark Bullen, egy 45 éves férfi, tehát jelenleg Oroszországban él, elveszítette brit állampolgárságát. A hivatalos indoklás szerint mindez nemzetbiztonsági okokból történt, miután – a hatóságok állítása szerint – hosszú éveken át szoros kapcsolatokat ápolt egy „ellenséges állammal”, még a rendőrségnél töltött szolgálati ideje alatt.
A döntést Shabana Mahmood belügyminiszter hozta meg – és már önmagában ez is precedensértékű. Ilyen lépésre korábban még nem volt példa olyan személlyel szemben, aki az Egyesült Királyságban született. Mindössze két másik eset ismert, amikor valakit orosz kapcsolatok miatt fosztottak meg brit állampolgárságától – ők azonban nem voltak született brit állampolgárok.
Egy októberi levélben, amelyet maga Bullen hozott nyilvánosságra, a belügyminiszter így fogalmazott: az állampolgárság megvonása „a közérdeket szolgálja”. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a döntés alapjául szolgáló bizonyítékokat nem lehet nyilvánosságra hozni – szintén nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
A brit belügyminisztérium szerint az állampolgárság megvonása rendkívül ritka intézkedés, amelyet kizárólag olyan személyekkel szemben alkalmaznak, akik terrorizmushoz, ellenséges állami tevékenységhez vagy súlyos szervezett bűnözéshez köthetők.
Bullen azonban élesen bírálja az eljárást. A The Sunnak nyilatkozva így fogalmazott: hol van ebben az ügyben a tisztességes eljárás? Ha bűnös vagyok, állítsanak bíróság elé, és döntsön a sorsomról bíró és esküdtszék. Elmondása szerint korábban kétszer is kihallgatták, és napokon át megfigyelték Londonban. „Vagy ártatlan vagyok, vagy ők alkalmatlanok – ezt mindenki döntse el maga.”
Bullen Észak-Londonban, Enfieldben nőtt fel, és tizenegy éven át szolgált a Hertfordshire-i rendőrségnél. Már ekkor is aktívan ápolta orosz kapcsolatait: részt vett szakmai csereprogramokban, és rendszeresen utazott Oroszországba. 2010-ben egy teljes hónapot töltött Szentpéterváron egy hivatalos csereprogram keretében.
Az Oroszország iránti érdeklődése azonban nem új keletű. Már fiatalon megszállottja lett az országnak – első alkalommal 18 évesen látogatott el oda, majd saját maga tanulta meg az orosz nyelvet. 2014-ben, miután kilépett a rendőrségtől, végleg Oroszországba költözött. Jelenleg a Zenit Szentpétervár labdarúgóklubnál dolgozik.
2022-ben orosz állampolgárságot szerzett, amit egy interjúban úgy jellemzett: „életem egyik legnagyobb álma teljesült”. Orosz feleségével él, négy gyermekük van.
Mindeközben kapcsolatban maradt szülőhazájával is – évente visszajárt az Egyesült Királyságba családlátogatásra. Egy ilyen út során, 2024 novemberében azonban a lutoni repülőtéren terrorelhárítási tisztek vették őrizetbe, és órákon át hallgatták ki. A kihallgatás a terrorellenes és határbiztonsági törvény egy olyan rendelkezése alapján zajlott, amely kifejezetten „ellenséges állami tevékenység” gyanújára vonatkozik.
Nem ez volt az első alkalom, hogy a hatóságok felfigyeltek rá. Már 2013-ban, még aktív rendőrként is kihallgatták, többek között arról kérdezve: miért utazik Oroszországba, és kik az orosz, illetve ukrán kapcsolatai Londonban.
A történet így nem csupán egy ember sorsáról szól. Sokkal inkább egy korszakról – ahol a lojalitás, az identitás és a nemzetbiztonság fogalmai egyre inkább összemosódnak, és ahol egy életút értelmezése már nem pusztán tények, hanem politikai kontextus kérdése is.
Clare Walsh, The Irish Sun
