Az EU az összes kiskaput bezárná…
Azt mát jól tudjuk, hogy az Európai Unió történelmi fordulóponthoz érkezett: valószínűleg még az idén elfogadják az a szabályozást, amely 2027. december 31-ig teljesen megszünteti az orosz földgáz és kőolaj importját – vagy akár még korábban is. Ha nem megy szép szóval, és bizonyos országok blokkolnák a szabályozást, akkor az EU kereskedelempolitikai intézkedésekkel (vámokkal) is véget vethet az orosz energia korszakának az unióban.
Azonban egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogyan lehet a szabályokat betartatni, hiszen a gáz eredetének visszakövetése – molekula szinte – szinte lehetetlen. A szállítás során a különböző forrásokból érkező molekulák rendszerint összekeverednek, így a fogyasztóhoz érve gyakorlatilag megállapíthatatlan, milyen eredetű gázról van szó.
Éppen ezért szeptember elején felrebben azt a hír, hogy az EU a bizonyítás terhét az importőrökre hárítaná: ha a szállítmány az orosz–EU határon, Belaruszon keresztül, vagy a bolgár–török interkonnektoron (Strandzsa–Malkoclar) át érkezik, automatikusan orosznak minősül, hacsak az importőr egyértelmű bizonyítékot nem mutat be az ellenkezőjére.
Patrick Pouyanné, a TotalEnergies vezérigazgatója egy befektetői fórumon azt közölte:
Ha az EU betiltja az orosz LNG-t, a jamali szállítmányokat átirányítjuk máshová – akár Törökországba, akár Indiába. Törökország nincs az EU-ban.
A francia olaj- és gázóriás 19,4%-os részesedéssel bír a Novatekben, valamint 20%-os tulajdonosa a Jamal LNG-projektnek, és évi 5 millió tonna LNG-re van hosszú távú szerződése: ebből körülbelül 2 millió tonna Európába, 2 millió tonna Ázsiába kerül, míg 1 millió tonna szabadon értékesíthető.
Pouyanné szavai az első nyílt elismerése annak, hogy az orosz LNG átirányítható olyan országokba, ahol kevesebb a politikai és szabályozási korlát, ami adott esetben arra is lehetőséget adna, hogy fizikailag visszakerüljön az európai piacra. Ugyanis a török gázrendszerbe bekerülve a különböző forrásból származó gázmennyiségek összekeverednek, ami lehetőséget ad a „trükközésre”. Törökország vezetékrendszerében már most is 5–6 különböző forrásból érkező gáz áramlik, így papíron könnyedén „átcímkézhető” az orosz molekula például azerinek.
A folyamat megértéséhez ismerni kell a fizikai swap-ügyleteket. A földgázpiacon ezek az ügyletek egy olyan csere-megállapodást jelentenek, amikor a felek között lényegében nem történik tényszerű leszállítás az eredeti forrásból a célországba, hanem papíron „elcserélik” a mennyiséget. A példa kedvéért egyszerűen: egy európai vállalat szerződésben áll egy orosz gázszállítóval, de a tényleges molekulákat nem hozzák be az EU-ba. Ehelyett Törökországban „kicserélik” a szerződésben szereplő orosz gázmennyiséget mondjuk azeri eredetűre. Az európai cég papíron így már azeri gázt hoz be a határon, amivel teljesíti az EU tiltási előírásait is.
Bár az EU pont ezt a tisztára mosást szeretné elkerülni a fenti szabályozással, tehát hogy a kereskedő/importőr felelősségi körébe utalja a bizonyítási terhet, de a piacot ismerve
