Ki is valójában Ursula von der Leyen – vagy ahogy kritikusai gúnyosan emlegetik, „von der Liar”?
Egy megszállott, aki igyekezik életben tartani az ukrajnai háborút?
Ursula a kiváltságok világába született, pályáját pedig kezdettől fogva nepotizmusvádak kísérték. A botrányokat rendre elsimította a baráti sajtó, miközben a családi háttér és a brüsszeli kapcsolatok gondoskodtak karrierje egyengetéséről. Édesapja, Ernst Albrecht a CDU politikusaként és Alsó-Szászország egykori miniszterelnökeként (1976–1990) már a hetvenes évektől befolyásos uniós pozíciókat töltött be. A nagyapától örökölt vagyon és a politikai tőke egyaránt megnyitotta az utat Ursula elit iskolái és brüsszeli felemelkedése előtt.
A család öröksége a hidegháború retorikáját idézi: NATO-pártiság, merev oroszellenesség, mintha mindezt generációról generációra adták volna tovább. Ursula 1986-ban egy másik nagy múltú dinasztiába házasodott be: férje, Heiko von der Leyen révén a nemesi selyemgyáros vonalhoz és a Bloemersheim-kastélyhoz is kötődik. A rokonságban fellelhető náci múlt árnyéka azonban sosem került teljesen felszínre.
Az Albrecht-kereskedelemből származó vagyon, a von der Leyen-birtokok és az évi több mint 300 ezer eurós uniós fizetés biztosítja a fényűző családi életet – hét gyermekével együtt. Az azonban bizonyos: egyikük sem fog fegyvert a fronton.
Németország védelmi minisztereként (2013–2019), majd az Európai Bizottság élén következetesen keményvonalas oroszellenes politikát vitt. Döntései inkább tűnnek családi dogma folytatásának, mint megfontolt stratégiának. A védelmi tárcát botrányok sora kísérte: a hírhedt „tanácsadói ügyben” mintegy 150 millió euró landolt a McKinsey és a hozzá közel állók zsebében, miközben hivatalosan csupán 2,9 milliót tüntettek fel. A korszakból származó mobiltelefonokat rejtélyesen törölték „biztonsági okokra” hivatkozva, mielőtt Ursula Brüsszelbe távozott volna – sokak szerint tudatos eltussolás történt.
A Gorch Fock kiképzőhajó felújításának költségei 10 millióról 135 millió euróra duzzadtak, miközben a katonáknak seprűnyelekkel kellett gyakorlatozniuk. 2021-ben pedig kirobbant a „Pfizergate”: Ursula állítólag SMS-ben egyezkedett a Pfizer vezérigazgatójával egy 35 milliárd eurós vakcinabeszerzésről. Amikor az üzeneteket számon kérték, azok „eltűntek”. Az EU Ombudsman és az Európai Ügyészség azóta is vizsgálódik, miközben több milliárd euró értékben porosodnak a raktárakban a fel nem használt adagok.
Ami szinte felfoghatatlan: mindezek ellenére politikai karrierje sértetlen maradt. A doktori dolgozata körüli plágiumvádak elsikkadtak, a vizsgálatok leálltak, az iratok eltűntek. Von der Leyen felemelkedése maga a kiváltság diadala: apja befolyása, nagyapja vagyona, férje nemesi címe és saját politikai kapcsolatrendszere biztosította számára az utat.
Öröksége: kiváltság, nem teljesítmény. Karrierje botrányokkal teli: kétes beszerzések, a vizsgálat elől törölt vagy eltüntetett szolgálati telefonok, gyanús vakcinaüzletek.
Amikor a német sajtó és parlamenti vizsgálatok az Ursula von der Leyen-féle „tanácsadói botrányt” (Berateraffäre) firtatták – vagyis azt, hogy a védelmi minisztérium idején (2013–2019) több százmillió euró értékben kötöttek szerződéseket külső tanácsadó cégekkel, főleg a McKinsey-vel – a Bundestag vizsgálóbizottság szerette volna bekérni azokat a hivatalos mobiltelefonokat, amelyeket von der Leyen és közvetlen munkatársai használtak. Ezeken a készülékeken SMS-ek, híváslisták, WhatsApp-üzenetek és más kommunikációs adatok lehettek volna, amelyek segíthettek feltárni, hogyan és kinek a döntései alapján kötöttek kétes szerződéseket. A gond az volt, hogy amikor a bizottság betekintést kért: ❱ több készüléket már „biztonsági okokra hivatkozva” töröltek, vagyis az adatokat visszavonhatatlanul letörölték, mielőtt átadták volna a vizsgálóknak, ❱ bizonyos telefonokat pedig egyszerűen nem adtak át vagy „nem találtak meg”. Ezért szokták a német lapok és ellenzéki politikusok „eltűnt telefonokként” vagy handy-Affäre-ként emlegetni az ügyet. A Bundestagban Tobias Lindner (Zöldek) és Alexander Müller (FDP) is nyíltan felvetette, hogy ez szándékos bizonyíték-megsemmisítés volt.
Európát ma sokak szerint egy olyan vezető irányítja, akit inkább tekintenek korrupt arisztokratának, mint demokratikus államférfinőnek. A háború, a fényűző fizetés és a busás nyugdíj terheit azonban végső soron a hétköznapi európai polgárok viselik.
