A hitelkereslet helyreállásában a kamatszintnek kulcsszerepe van, így a referenciakamatok újragondolása is szükségszerűvé válhat – vetették fel a Nemzetgazdasági Minisztérium szakértői, akiknek az írását most teljes terjedelmében közöljük. A minisztérium vitaindítónak szánja a cikket, örömmel fogadjuk a szakmai reakciókat a [email protected] címen, és megfelelő szakmai színvonal esetén megjelentetjük.
A tavalyi évben aktív gazdaságvédelmi intézkedésekkel a kormány visszaszorította az inflációt, amely 2023 decemberére 5,5 százalékra mérséklődött. A válságkezelés után, idén a kormány elsődleges célja, hogy újra dinamikus 4 százalék körüli ütemben növekedjen a gazdaság. Az új gazdaságnövelési fázisban a lakossági fogyasztás helyreállítása, a munkaerő-piaci aktivitás növelése és nem utolsó sorban a belgazdasági termelés és ezzel együtt a beruházási ráta 25 százalék feletti szinten tartása kerül középpontba.
Utóbbi esetén elengedhetetlen egy jól működő hitelpiac, ahol az államilag támogatott hitelkonstrukciók és a piaci alapon történő hitelezés egyaránt szerepet kapnak. Az államilag támogatott hitelprogramok, ahogy a korábbi, úgy az idei évben is segítik a hazai vállalati szektor forrásigényének a kielégítését: a már 1200 milliárd forintos Baross Gábor Hitelprogramban előtérbe került a kiemelt ágazatok beruházásainak a finanszírozása, valamint a Széchenyi Kártya MAX Plusz termékei is érdemben támogatják a kormány gazdaságfejlesztési céljait. Azonban a dinamikus növekedés helyreállításában kiemelkedő szerepe van a piaci alapú forinthitelezés beindításának, hiszen hitelezés nélküli gazdasági helyreállás („creditless recovery”) illetve gazdasági növekedés („creditless growth”) közel sem nevezhető egészséges állapotnak.
ANNAK ELLENÉRE, HOGY A KORMÁNY SZÁMOS INTÉZKEDÉSSEL TOMPÍTOTTA A HITELEZÉSI DINAMIKA VISSZAESÉSÉT, AZ MÉG ÍGY IS ELMARAD A NÖVEKEDÉS SZEMPONTJÁBÓL SZÜKSÉGES SZINTTŐL.
Az elmúlt időszakban a magas infláció és kamatszint a vállalati hitelezés összetételére rendkívül negatívan hatott: 2023 novemberében a forinthitelek esetén 5 százalékos éves visszaesés látszódik, míg a devizahitelek esetén 10 százalék feletti növekedési dinamika mutatkozott. Egyértelmű, hogy a természetes fedezettséggel rendelkező vállalatok (döntően exportáló cégek) devizahitelbe menekültek. Azonban nem ritka eset, hogy a likviditás biztosítása érdekében a hazai vállalatok már a belföldi értékesítéseiket is euróban kezdték árazni, biztosítva ezzel a bankok által elvárt árfolyamfedezetet. Összességében a folyamat egy nem kívánatos állapotot eredményezett, így a kormánynak mindenképpen érdemes vizsgálnia, hogy a piaci alapú (forint) hitelezés egészséges szintre történő növelését milyen eszközökkel tudja támogatni.
A piaci alapú forint hitelezésben kínálati oldalról nem látszanak elsődleges korlátozó tényezők, hiszen a hazai bankrendszer tőkeellátottsága és likviditása is erős. A hitelezés visszaesésének elsődleges okai között a hitelezési felmérésekben is tapasztalt hitelkereslet-visszaesést érdemes kiemelni. A kereslet csökkenésében meghatározó tényező a hitelkamatok magas szintje, amely számos gazdasági szereplőt a fogyasztás és a beruházás elhalasztására kényszerít.
A PIACI ALAPÚ FORINT HITELEK NEM MEGFELELŐ KÖLTSÉGEKEN ALAPULÓ ÁRAZÁSA KORLÁTOZZA A BANKRENDSZER HOZZÁJÁRULÁSÁT A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS HELYREÁLLÍTÁSÁHOZ
A bankok által a vállalati szektor számára nyújtott forintban denominált piaci hitelek jellemzően változó kamatozásúak, amelyek egy kamatbázisból (referenciakamat) és egy kamatfelárból tevődnek össze: az előbbi jellemzően a bankok határköltsége, míg az utóbbi a vállalati ügyfél hitelkockázatától, a bank működési- és tőkeköltségeitől, valamint profitelvárásaitól függ. Referenciakamatként Magyarországon a vállalatok piaci hitelezésében elsősorban az 1 vagy 3 hónapos Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatláb (BUBOR) használatos, melynek napi értéke a panelbankok által beadott kamatjegyzésekből adódik. Ezen a ponton rendkívül fontos kiemelni, hogy a határköltségen alapuló árazás egy aktív oldali monetáris rendszerben – vagyis amikor a jegybank hitelezi a bankszektort és nem a forrás oldalon sterilizálja a többlet likviditást – indokolt elsősorban. Ugyanakkor a magyar bankrendszer többlet likviditással rendelkezik, emiatt a bankok forrásköltségein belül a határköltségen történő forrásbevonása gyakorlatilag elhanyagolható. Ennek következtében a jelenlegi hozamkörnyezet és monetáris kondíciók mellett
A HATÁRKÖLTSÉGEN ALAPULÓ ÁRAZÁS INDOKOLTSÁGA KÉRDÉSESSÉ VÁLIK A FORINTBAN DENOMINÁLT PIACI ALAPÚ VÁLLALATI HITELEK ESETÉN.
Összességében megállapítható, hogy a jelenlegi hazai bankrendszert jellemző likviditási- és hozamkörnyezetben a tényleges forrásköltségnél lényegesen magasabb határköltségen alapuló hitelezés egy profit transzfert eredményez a vállalati szektor irányából a bankok felé. Továbbá a tényleges forrásköltségnél drasztikusan magasabb határköltségen alapuló árazási technika a jelenlegi hozamkörnyezet mellett számos vállalati szereplőt kiárazhat, illetve eltántoríthat a piaci alapú forinthitelek piacáról, amely a gazdasági növekedés helyreállítása szempontjából kedvezőtlen.
A piaci alapú vállalati forint hitelek keresletének helyreállítása céljából érdemes megvizsgálni, hogy milyen alternatív referenciakamatok jöhetnek szóba, amelyek alkalmazása mérsékli a profittranszfer mértékét azáltal, hogy lecsökkenti a bankok forrásköltsége és határköltsége között jelenleg tapasztalt jelentős eltérést. A Magyar Nemzeti Bank által közzétett referenciakamatok listáján az éven belüli lejáratra vonatkozóan a BUBOR mellett a diszkontkincstárjegy-hozamok, illetve a jegybanki alapkamat, míg hosszabb lejáratra vonatkozóan a BIRS és államkötvény-hozamok szerepelnek.
A BUBOR árazásában alapvető és meghatározó szerepet tölt be a jegybanki alapkamat és az arra vonatkozó előretekintő várakozások, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy a BUBOR lényegében leképezi a jegybanki alapkamat alakulását. Ezzel szemben az állampapír-piaci hozamokat alapvetően a keresleti és kínálati viszonyok, illetve a kockázati- és hozamelvárások határozzák meg. A banki hitelek szempontjából meghatározó 3 hónapos BUBOR kamat a jegybanki kamatcsökkentések következtében bár mérséklődött, de tartósan és lényegesen magasabb szinten van, mint például az azonos lejáratú diszkontkincstárjegy hozama. Ilyen mértékű elnyílásra az elmúlt 25 évben nem volt példa.
A vállalati betétek esetében 2023 decemberétől kamatplafon került bevezetésre, ami a 3 hónapos DKJ hozamához lett kötve. Ezzel az intézkedéssel a bankok mintegy 50 milliárd forintos extraprofitra tehetnek szert 2024-ben, ami a vállalati szektornál jelentkezik bevételkiesésként. Érdemes megfontolni, hogy amennyiben a betéteknél a diszkontkincstárjegyek hozama a referenciakamat, úgy a hitelek esetében is azonos referenciakamat, vagy legalábbis nem jelentősen magasabb kamat kerüljön átmeneti jelleggel alkalmazásra a forint hitelek esetén.
A JELENLEGI KAMATKÖRNYEZETBEN A DKJ HOZAMÁRA, MINT REFERENCIAKAMATRA VALÓ ÁTTÉRÉS ALACSONYABB HITELKAMATOKAT EREDMÉNYEZHET A VÁLLALATI HITELEZÉSBEN,
amennyiben a bankok a felárakat nem növelik meg azonos mértékben. Ez a folyamat profittranszferen keresztül javítaná a vállalati szektor jövedelmezőségét, valamint hozzájárulna a 2024-es évben a célként kitűzött gazdasági növekedés eléréséhez a beruházási ráta 25 százalék fölötti szinten tartásához.
Mindezek után, végül érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy amennyiben a tőkepiacokon a befektetők megelégszenek a BUBOR-nál lényegesen alacsonyabb hozammal, annak referenciakamatként való használatával kellően segíti-e a bankrendszer a gazdasági növekedés újraindulását. Amennyiben a válasz erre az hogy bizony nem, akkor érdemes tovább elemeznünk hogy a bankszektor miként tudja a gazdasági növekedést támogatni az idei évben a hitelpiacon keresztül.
A cikk szerzői Gerlaki Bence, Gazdaságfejlesztési stratégiáért és kifektetésért, valamint kereskedelemért felelős helyettes államtitkár, illetve Balás Tamás, Gazdaságfejlesztési stratégiáért felelős főosztályvezető
