Egy szingapúri hotelben tartott kétnapos háborús játék során mintegy 40 résztvevő – köztük aktív és nyugalmazott ázsiai-csendes-óceáni tisztviselők, katonai tisztek és biztonsági szakértők – szimulálta, hogyan reagálnának egy olyan válsághelyzetre, amelyben Kína szárazföldi és tengeri blokád alá vonja Tajvant, csapdába ejtve közel egymillió délkelet-ázsiai állampolgárt.
A résztvevők egy része az ASEAN-on keresztüli egységes fellépést mérlegelte, míg mások az Egyesült Államok, Kína és Japán képviselőivel tárgyaltak különleges légi és tengeri folyosók létrehozásáról a külföldiek kimenekítésére.
A szimuláció során egyértelművé vált: a délkelet-ázsiai államoknak szükségük lenne Szingapúr segítségére a mentőakcióhoz.
„Semmi sem mozdult, amíg a szingapúriak az utolsó pillanatban közbe nem léptek. Találtak egy módot saját állampolgáraik kimenekítésére, és felajánlották, hogy másokat is kihoznak” – mondta az egyik résztvevő. Szingapúr évtizedek óta fenntartott diszkrét katonai jelenléte Tajvanon lehetővé tette a repülőterekhez és repülőgépekhez való hozzáférést.
A helyzetet valamelyest bonyolítja, hogy Szingapúr a sajtóhírek megjelenése után azonnal hevesen tagadni kezdte, hogy bármilyen formában részt vett volna a gyakorlaton.
A gyakorlatot szervező londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (IISS) közölte, hogy a résztvevők magánemberként vettek részt, és nem kommentálhatják „a megbeszéléseket, a résztvevőket vagy bármely más elemet”.
A tajvani bevándorlási hivatal adatai szerint a szigeten élő közel egymillió külföldi állampolgár 94%-a délkelet-ázsiai. Az indonézek, vietnámiak és filippínók teszik ki a külföldiek túlnyomó többségét, viszonylag kis számú japán és amerikai mellett.
Drew Thompson szingapúri biztonsági szakértő szerint létfontosságú, hogy a délkelet-ázsiai országok túllépjenek a háborús játékokon és vészhelyzeti megbeszéléseken, és érdemi, nem hivatalos kapcsolatokat építsenek ki Tajvannal, különösen annak hadseregével. Ezeknek az országoknak diplomáciai kapcsolataik vannak Pekinggel, és hivatalosan nem ismerik el Tajpejt.
„A nagy tanulság az, hogy egy terv önmagában nem elég, szükség van a kapcsolatokra is a megvalósításhoz” – mondta Thompson. „Szingapúrnak régóta megvannak ezek a kapcsolatai, a Fülöp-szigetek most építi őket, de nyitott kérdés, hogy a délkelet-ázsiai országok rendelkeznek-e olyan nem hivatalos hálózatokkal, amelyek lehetővé tennék a Tajvannal való érdemi együttműködést egy konfliktus esetén.”
A Fülöp-szigetek külügyminisztériuma közölte, hogy a kormánynak vannak vészhelyzeti tervei egy tajvani vészhelyzet esetére, de részleteket nem árult el. Hozzátették, hogy Manilának „legitim érdeke fűződik Tajvanhoz a földrajzi közelség és a filippínó állampolgárok jelenléte miatt”.
Szingapúri erők 1975 óta végeznek katonai kiképzést Tajvanon a Project Starlight nevű megállapodás keretében.
Ezt a jelenlétet a szingapúri tisztviselők ritkán ismerik el nyilvánosan, de továbbra is fontos a szingapúri védelmi erők számára. Szingapúr évente akár 3000 gyalogos katonát és kommandóst is rotál három dél-tajvani kiképzőtáborban, ahol a hegyek és dzsungelek a Maláj-félszigeten található körülményeket szimulálják.
Kína régóta ellenzi ezt a megállapodást, de Szingapúr kitart mellette, részben azért, mert a kivonulás a Tajvan körüli kényes stratégiai és diplomáciai egyensúly megváltozását jelentené.
