Az Európai Unió külpolitikai szerepe az orosz–ukrán háborúban egyre inkább háttérbe szorul. A békefolyamatban Brüsszel egyelőre nem tekinthető tárgyalófélnek, noha politikai nyilatkozataival igyekszik jelen lenni – mondta lapunknak Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet kutatója.
Az orosz–ukrán háború lezárásáról szóló tárgyalások körvonalazódásával világossá vált, hogy Brüsszel nincs ott a döntéshozók között. Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet kutatója szerint ennek elsődleges oka az Európai Unió geopolitikai súlytalansága az Egyesült Államokhoz képest. A most kibontakozó békefolyamatban az Európai Unió egyelőre nem része a tárgyalásoknak. Ennek elsődleges oka, hogy geopolitikai súlyát tekintve nem egyenrangú az Egyesült Államokkal, így jelenléte nem tekinthető szükségszerűnek – mondta.
A szakértő rámutatott, hogy az unió álláspontja lényegében teljesen megegyezik az ukrán pozícióval, ezért a tárgyalásokon természetes, hogy magának Kijevnek kell azt képviselnie. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az európai vezetők önértelmezése a „liberális világrend utolsó bástyájáról” eleve kizárja a kapcsolatépítés lehetőségét Moszkvával.
Az EU saját önértelmezése szerint a liberális világrend utolsó bástyája, amelynek értékrendjébe nem fér bele a viszony rendezése Vlagyimir Putyinnal. Diplomáciai szempontból azonban mindez szűkíti az Unió lehetőségeit és mozgásterét a jelenlegi geopolitikai folyamatok alakításában
– tette hozzá Stefán Csaba.
Brüsszel korlátai a biztonságpolitikában
Az interjúban hangsúlyozta: Európa önálló védelme ma még elképzelhetetlen, az Egyesült Államok jelenléte nélkül nem valósítható meg. Ugyanakkor szerinte a jövőben ez változhat.
Jelenleg mindez még nem reális, idővel azonban – részben Donald Trump politikájának köszönhetően – azzá válhat
– fogalmazott. A júniusi NATO-csúcson elfogadott, GDP-arányosan 5 százalékos védelmi kiadási vállalás éppen azt célozza, hogy az európai országok saját biztonságukat ne kizárólag Washingtonra bízzák. Az amerikai kormányzat célja ugyanis világos: az öreg kontinensnek kell viselnie az Ukrajnának nyújtandó hosszú távú biztonsági garanciák terhét, és ezzel párhuzamosan lehetővé kell tenni, hogy az Egyesült Államok haderejét részben más régiókba, például Ázsiába csoportosítsák át, ahol nincs alternatív biztonsági szereplő.
A helyzet Európa számára kettős terhet jelent: egyrészt fel kell készülnie a kontinens biztonsági önállóságára, másrészt a háború utáni garanciák biztosítására is. Brüsszel ugyanakkor nem alakítja, hanem követi az eseményeket.
Brüsszel Trump jóindulatát keresi
A beszélgetésben szó esett arról is, hogy az európai vezetők miként viszonyulnak Donald Trumphoz. Stefán Csaba felidézte, hogy a korábbi években Brüsszel folyamatosan kritizálta az amerikai elnök politikáját, mostanra azonban egyértelmű stratégia lett a jóindulatának keresése.
Ez egy tudatosan kialakított európai stratégia, amelynek megvannak a maga előnyei és hátrányai
– mutatott rá. Mint mondta, a vezetők gyorsan felismerték: az Egyesült Államok nélkül nincs reális esélyük rendezni az orosz–ukrán konfliktust. Ezért minden diplomáciai eszközt bevetnek, hogy Washington támogatását biztosítsák, legyen szó a NATO-csúcs döntéseiről vagy a vámtárgyalásokról.
Az uniós vezetők viszonylag gyorsan felismerték, hogy az Egyesült Államok nélkül nincs reális esélyük rendezni az orosz–ukrán háborút. E felismerés nyomán minden lehetőséget igyekeztek megragadni, hogy elnyerjék az amerikai elnök jóindulatát – erre szolgálnak példaként a júniusi NATO-csúcs döntései, valamint a vámtárgyalások folyamata is
– fogalmazott. A stratégia ugyanakkor nem mentes a hátrányoktól.
Az európai stratégia legnagyobb hátránya, hogy ezzel az uniós vezetők tudatosan a háttérbe szorítják saját szerepüket, és ezáltal inkább sodródnak az eseményekkel, mint alakítják azokat
– hangsúlyozta a kutató. Ugyanakkor szerinte az irányvonalban lehet lehetőség is, hiszen az európai vezetők abban bíznak, hogy sikerül meggyőzni Donald Trumpot: az európai érdekek képviselete összhangban állhat az amerikai célokkal.
Brüsszel jövője bizonytalan
A washingtoni csúcstalálkozó eredményei azt mutatták, hogy a stratégia részben sikeres lehet. Az Egyesült Államok ugyanis támogatásáról biztosította az Ukrajnának szánt biztonsági garanciák ötletét, még ha azok teljesítése nagyrészt Európára is hárul. Ez pedig azt jelenti, hogy Brüsszel számára a következő évek legnagyobb kihívása a politikai súlyának visszaszerzése és a kontinens biztonsági felelősségének vállalása lesz.
A szakértő összegzése szerint mindez azt jelzi, hogy az Európai Unió ma inkább reagál a folyamatokra, mintsem formálja azokat.
A döntő kérdés tehát az, hogy a jövőben képes lesz-e Brüsszel kilépni az amerikai árnyékból, és önálló geopolitikai tényezőként megjelenni a világpolitikában.
