A 2010-es évek eleje óta hatalmas összegek vándoroltak Magyarországról a határon túli magyar közösségekbe az Orbán-rezsim hatalmi befolyásának kiépítésére. A forrásokat elsődlegesen a helyi magyar közélet függő helyzetbe hozására használták: társadalmi és kulturális szervezeteket, sportegyesületeket és médiumokat finanszíroztak, épületeket vásároltak és mezőgazdasági támogatásokat nyújtottak belőle. De a Fidesz emellett a diskurzusok szintjén is igyekszik befolyásolni a helyi magyar közéletet a határon túlra eljuttatott, gyakran megosztó és dezinformációt tartalmazó üzenetekkel – írja a Political Capital legújabb kutatásának összefoglalója.
Most ezt, a magyar oldalról érkező dezinformációs törekvéseket vizsgálta a szervezet. Fél éven keresztül, januártól júliusig vizsgálták azokat a tartalmakat, amelyek négy szomszédos ország magyar közösségeinek szolgáltattak a Fideszhez, vagy azok szatelitszervezeteihez köthető médiatermékek.
Ahogy Hunyadi Bulcsú, a Political Capital szakmai vezetője a kutatás ismertetőjének felvezetőjében elmondta, a magyar kormánypárt határon túli médiaszerzésének és befolyásolási kísérleteinek stratégiai célja a nyilvánosan hangoztatott nemzetépítési törekvésekkel szemben valójában a rezsim hosszútávú belföldi fenntartása. Jellemzője, hogy független vagy függetlenségre törekvő intézmények helyett egyre inkább pártokhoz és politikusokhoz kötődnek a kisebbségi magyarok nyilvánosságának felületei és azok finanszírozása is. Mindezt négy szomszédos ország magyar nyelvű nyilvánosságában vizsgálták: Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában.
A kutatás során a vizsgált időtartamban négy markáns dezinformációs narratívát azonosítottak, amelyek a határon túli magyar közönséget célozták. Ezek a következők:
- orosz-ukrán háború,
- Oroszország elleni szankciók,
- illegális bevándorlás,
- genderellenes narratívák.
Ezen belül is arra jutottak, hogy a háborúról és a szankciókról szóló konteók, félinformációk valamivel nagyobb arányt képviseltek. Ezek a dezinformációs tartalmak 52 százalékát tették ki, míg a migrációról és a genderről szóló tartalmak 48 százalékot. Az is kitűnt, hogy a vizsgált magyar nyelvű sajtótermékekben Szlovákiában volt a legnagyobb hányadú a dezinformációs propaganda, míg Ukrajnában a legkisebb. Utóbbi adatra magyarázatot adhat, hogy Ukrajnában hadiállapot áll fenn, így a dezinformáció terjedése magasan korlátozott. A konteók fő üzenete is összefoglalható így: a Nyugat a felelős a háborúért és a gazdasági válságért, Oroszország pedig érdekszférájának és hagyományos értékeinek védelmezőjeként lép fel.
Az egyes országokban specifikus narratívák is megjelennek. A Vajdaságban például azt hangsúlyozzák ezek a dezinformációs tartalmak a kutatás elemzései szerint, hogy a háborút támogató nyugati politika felelős a háborúért. Ez a megközelítés ugyanis rezonál a szerb állásponttal, és kapcsolatot teremt a mostani események és Szerbia 1999-es bombázása között.
Szlovákiában a specifikus narratíva az, hogy a Nyugat vagy a helyi ukránbarát politikai erők akarják belerángatni az országot (Magyarországot és Szlovákiát is) a háborúba. Ennek a keretezésnek azért is volt fontos szerepe, mert az ukránok támogatása az év elején zajló szlovák választási kampány egyik fő témája is volt.
Romániában arra fektetik a hangsúlyt, hogy a szankciók káros hatással vannak a térség energiabiztonságára. Ukrajnában pedig azt hangsúlyozzák, hogy a magyar kormány megvédi a kárpátaljai magyarokat és a magyar érdekeket a kijevi vezetéstől.
A kutatásban elkészült egy úgynevezett összehasonlító sérülékenységelemzés is. Ebben hat faktort vizsgálva mutatták ki, melyik határon túli magyar közösség tagjai a legkitettebbek a magyarországi forrásból érkező dezinformációs kísérleteknek. Megvizsgálták, milyen az adott ország helyezése az RSF sajtószabadság indexében, megnézték, hogy a többségi szereplők szövetségesei-e az Orbán-rezsimnek, hogy milyen a magyar kormányzat ellenőrzése a helyi kisebbségi média fölött. Fontos szempont volt, hogy mennyire integráltak a kisebbségi és többségi médiaterek, tehát, hogy mennyire fogyasztanak helyi tartalmakat is a közösség tagjai. Ezen kívül a médiabizalom indexét vették számításba és azt, hogy mekkora az aránya a dezinformációs tartalmaknak.
Mindezek alapján arra jutottak, hogy a Szerbiában élő magyar kisebbség a leginkább sebezhető a dezinformáció szempontjából. A vajdasági magyar média szinte teljes mértékben a magyar kormány forrásaitól függ. „Számukra végtelen források állnak rendelkezésre” – mondta el a prezentációt követő kerekasztalbeszélgetésen Gyurkovics Virág az Átlátszó Vajdaság főszerkesztője. „Míg a nagyon kevés független műhely erőforrásainak jelentős részét a fennmaradásra kell hogy összpontosítsa” – tette hozzá. A vajdasági magyarok körében így mind a Vucic-, mind az Orbán-rezsim narratíváinak jelentős a hatása.
A Felvidék esetében a dezinformációs tartalmak óriási aránya volt a szembetűnő a vizsgált időszakban. A magyar nyilvánosságban megjelenő cikkek, videók 57 százalékában szerepeltek a fent felsorolt konteó-közeli álláspontok. Itt azonban van számottevő független forrás is, emlékeztetett Kőváry Sólymos Karin szlovákiai magyar újságíró. Ezek üzleti alapon, szlovák kisebbségi források felhasználásával működnek, de a Napunk esetében a közösségi finanszírozás is megjelent.
A kárpátaljai magyar közösség most kevésbé kitett a magyar oldalról érkező dezinformációnak, itt alacsonyabb szintű is az együttműködés a magyar és a többségi politikai szereplők között.
A Political Capital kutatása végül arra jutott, hogy az erdélyi közösség a legkevésbé sebezhető. Romániában a többségi és a kisebbségi médiafelületek integrációja magas fokú, az erdélyi magyarok román tartalmakat is fogyasztanak, így szélesebb merítésből jutnak információkhoz.
És hogy mindez a sok dezinformációs kavarás hova vezet? A Political Capital három hatást azonosított. A Nyugat-ellenes kommunikáció erősítheti és legitimálhatja a magyar és oroszbarát, euroszkeptikus szereplők közti szorosabb együttműködést, a dezinformációk alááshatják a bizalmat az euroatlanti közösségben, végül pedig a magyar diaszpóra az orosz „aktív intézkedések” célpontjaként a kisebbség és a többség közti konfliktusok áldozatává válhat, ahogy ez Kárpátalja esetében például nem sokon múlt.
A Political Capital Médiahegemónia és propaganda a határon túl című kutatásának bemutatóját itt lehet megnézni.
