„Az erő a politikában gravitál, ahogy a stabilitás is vonzó tulajdonság. Sokszor felülírja az értékelvűséget is. Sőt, ha valaki képes komolyan vehető kondíciót és növekedési potenciált mutatni, akkor magához vonzza a bizonytalanokat is. Megfordítva is létezik ez a törvényszerűség, hisz ki szavazna szívesen egy instabil, a saját válságával bajlódó törpepártra, amelynek sem víziója, sem pedig esélye nincs a növekedésre?
Az európai parlamenti választáson pártlistákra adjuk le a voksunkat, s mivel öt százalékos küszöb van, így a kispártok még kisebb eséllyel indulnak, hisz az állampolgár jogosan félhet attól, hogy az általa leadott szavazat elvész.
Ez idáig világos, logikus, és nincs is benne semmi különös. Ám e törvényszerűség felismerésének következménye fura helyzetbe hozta a baloldalhoz sorolt ellenzéki oldal pártjait. A kormánypártok előnye ugyanis behozhatatlan, az uniós mandátumok száma viszont korlátozott, így egyre inkább azt látjuk, hogy az ellenzék nem (csak) a jobboldallal szemben, hanem az egykori vagy későbbi, lehetséges szövetségeseivel is vérre menő küzdelmet folytat. Sőt, egyre inkább az a politikai érzetünk, hogy a baloldali szervezetek jelenleg inkább egymást akarják legyőzni, nem a kormányt. 2026-ra készülnek talán…
Mindebből a Demokratikus Koalíció nem csinál titkot, Gyurcsány Ferencék nem fogják vissza magukat. A leigazolási hullám és a már alig funkcionáló árnyékkormány megalakítása után gátlástalanul belekezdtek, és sikeresen folytatják a baloldal leuralását.
Míg a többieknél számtalan kilépés, vezetőcsere és szervezeti átalakítás történt az elmúlt években, ahogy az identitásukat is állandóan ide-oda rángatták, addig a Demokratikus Koalíció nem változtatott. Következetes, kitartó és állhatatos volt.
Ezáltal egy olyan abszurd helyzet jött létre az ellenzéki térfélen, hogy miközben a szavazók egyik legfontosabb igényévé vált a vesztes pártok megújulása, addig éppen a megújulás egyik legnagyobb akadálya, Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció tudott a 2022-es választások után a többiek kárára erősödni. Ez a politológiai tapasztalat ellentmond a tankönyvi szabályoknak.”
